10órai – tízórai

Meglátogatta az anya a fiát katonáéknál. Meséltek egymásnak, otthoni dolgokat, katonaságbeli dolgokat.
- Hát szikra fiam, hogy menyen sorsod?
- Hát édesanyámlelkem, tuggya, hogy én deszkúrköréc vagyok, nem búsulok, búsuljon a ló, elég nagy feje van. Azonküjjel, hogy le-le bozgoroznak, nem sok minden történik. Bár volt egy eset, hogy addig kacagtam, hogy szinte esszepisiltem magamot. Megszívattam a szerdzsentmajort. Elmesélem én, ippeg elég időm van reja.
- Meséljed fiam, meséljed, legyen otthon amit apádnak elmondjak. Juteszömbe, apád, szavamot ne felejcsem, utánna én is mesélek apád boloncságáról.
- Jól van anyámlelkem, jutassa eszömbe, hogy jutassam eszibe, meséljen miféle ökörséget vitt végbe apám odahaza.
- Jól van legén, eszödbe juttatom.
- Na lelkemédesanyém, hát az úgy vót, hogy ingöm a szerdzsent lebozgorozott. Na neköm a cukrom felfutott 600-ra, de gondoltam, kibaszok én vélled ne búsulj. Éjjel, amikor már mindenki a dormitorba volt, ott mindenki előtt aszontam a szerdzsentnek, hogy ha nem akarja, hogy a lokotonenthez vagy a colonelhez menjek panaszra, akkor ki kell szökjünk az unitátétól nemmessze található bodegába, s meg kell igyon 114 szukkor egyleültibe. Elég beszari volt a szerdzsent, félt a bátáliontól. Nem volt mit tegyen, szökött a bodegába. Küjel, a bodegába megtudtuk, hogy van raktáron annyi szukk, mert tennap érkezett amit komándába adott a bodega főnöke. A szerdzsent megitta egyleültibe a 114 szukkot, majd összehányta magát, mint a murányi kutya. Én ezön annyit kacagtam édösanyám, hogy fájt a lábszáram is belé.
- Hát fijam, mekkora marha vagy te.. s ha belédeglik?
- Hát az az ő baja lettv olna, nem volt pisztoly a fejebubján.
- Na de fiam, eszödbe juttatom, hogy juttasd eszömbe apádat.
- Na ez biza igaz! Édösanyám! Miféle vaddisznóságot végzött apám odahaza?
- Jó hogy eszömbe juttattad fiam, szinte elfelejtettem. Na. Apád nem normális, tudtad-e?
- Úgyhiszem sejtettem édösanyám.
- Emlékszel, amikor angazsált sófernek ahhoz a firmához? Ahol kellett vigye, tegye-vegye a fakturákot, kitáncákot, kellett menjen a finánchoz, a könyvelőhöz, hogy odaadja a dokumentumokat, hogy az vigye a komercre?
- Emlékszöm há. Mennyit ette a méreg a feját, hogy a sofőrködés mellet még ezököt es kellett intézze.
- Na fizetést nem kapott idejibe, már sokszor elkéstek vele. Felment a cukra neki is 600-ra mint neked, s gondolta ha nem a főnök pénzt, akkor fizetni fog másfelé. Elindult utra, de a huncut az autósztrádán meglátta hogy jő egy skoáláskocsi. Na gondolta, e jó lészen. S nekikanyaritotta a nagykocsit. Kiszökött az insztruktór s orrbaverte apádat, mint a lovat a pityókavettető. Apád eztöt akarta. Kihivatták a miliciját, hogy tegyenek igasságot. Apád aszongya a policnak: a főnököm a hibás, met küld útra fesztenfúrt, s 4 napja nem aludtam. Nem láttam a skoáláskocsit, istenbizon. S még perelni is fog az orrbavágásért is. Na de, fel kell hivja a főnököt, hogy elmesélje a helyzetet. Külföldön volt, jól tudta, igy osztán taxainverszes telefonhovást kért fontos ügyen. Addig csavarta a szót, hogy a főnökének 6 milijós számlát rendezett. S a főnöke még a bolond, aszonta ne perepljen az orrbavágásért, met ő inkább fizet. Így osztán kikompezálák a bajt, amit apád akarattal csinált fiam. Így. Mekkora huncut a te apád.
- S osztán mi lett?
- Hát apádnak aszonta a főnöke, ki nem akarja rugni inkább likidáljon magától. Apád kisünnyögött még valami végkielégítést, mert a kicsi hugod oskolába van, te katonaságba, kell a pénz mostan. Kitöltötte a formulát, lexeroxolta legyen meg neki is, pixel aláirta. Megkapta az adeverincát, hogy ő jogosan likidált a firmától, kapott pénzt is és slussz. Hazafelé megvárt, bémentünk a piacra, vettünk vinetát, gogost, árdét, murkot holmiegyetmést, hogy tudjak hozni neked is ide né.
- Na ez jó kucifántos történet, há nem tud nyugton ülni a valagán ez az öreg? A kicsihúgom, Borobála, hogy van na?
- Hát tanul. Extemporáréírások vannak, a legényekkel most nem foglalkozik.
- Valamit hozott-e édösanyám? – Hát vettünk ezt azt, mondtam, csináltam finom száládéböfföt, hoztam belőle. – Finom volt édösanyám, de tudja-e hogy kivánom a kifliszánát?
- Hadd el fiam, 9dikén esment jövök, hozok egy pungával. Fel is irom, mert mostmár kell menjek a vonatot érjem el.
- Jegyezze édösanyém, Borbálát puszilom, apámnak pedig mondja meg üljön veszteg.